Hossza közel ezer kilométer: a Kárpátalja legnagyobb folyójának nevének és legendájának titka.

A Duna egyik legnagyobb mellékfolyója, a Tisza Kárpátalján ered. Hosszú története van, versekben írták le, vászonra festették és dalokban énekelték.

Fenséges Tisza

Kárpátalja legnagyobb folyója, a Tisza közel ezer kilométer hosszú (966), öt országon folyik keresztül: Ukrajnán (Kárpátalja), Románián, Szlovákián, Magyarországon és Szerbián, és ömlik a Dunába. A Rakhiv régió területén származik, két kis folyó - a Fekete- és a Bila-Tisza - összefolyásának eredményeként. Általában csak a 201 km hosszú folyó felső határai haladnak át régiónkon .

Ez a legendás vízi út nagyon hosszú múltra tekint vissza, és a kárpátaljai élet nagyban kötődik a Tiszához. A neve mindenki számára ismert, de kevesen tudják, mit jelent. Mit rejtenek tehát a Tisza titkai? Ki nevezte így, és miért kerestek a merészek kincseket az alján évszázadok óta? Ez az, amit a "Kárpátok lencséje" megtudott .

Miért nevezték Tiszát Tiszának?

Sok vita folyik a folyó nevéről, és hogy melyik a legpontosabb, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Csak felsoroljuk őket... Sőt, mindegyiket különböző forrásokban írják le, és még a tudományos körökben is vitatkoznak egymás között a legvalószínűbbről.

Először nézzük meg az "Ukrajna helyneveinek etimológiai szótárát". A Tisza név eredetének létezik egy "szláv" változata is.

"Van némi okunk arra, hogy a Tisza hidronimot a proto-szláv Hisn- / Hesn- 'nyomni, szorosan', az Ő / Hais- "olvadni; Olvad; eltűnik", ami tükröződik a Hesnina földrajzi kifejezésben – "szurdok, szurdok, szakadék, szakadék, folyómeder, keskeny völgy", ukrán szürkület – "nagyon keskeny, szűk utca, keskeny átjáró". A rekonstruált motivációs jellemző "keskeny szurdok, keskeny csatorna, keskeny átjáró stb." releváns a hegyi folyók esetében, így a megfelelő hidronimák koncentrációja Kárpátalján további sorrenden kívüli érvnek tekinthető egy ilyen etimológia mellett" - mondja az enciklopédia.

Ez azonban nem az egyetlen hipotézis. A kárpátaljai öregek azt állítják, hogy a tározót a fáról nevezték el. A 87 éves Jurij Kovach Tyachivból biztosítja, hogy nem is olyan régen Bokorash tutajozott fát a Tisza mentén, és régiónk gazdag volt tiszafában, amelyből íjakat és ágyúgolyókat készítettek a Huszt kastélyban, amíg villámcsapás nem érte.

"Nem vagyok tudós, de egyszer nagyon sűrű erdők voltak Kárpátalján. Itt természetesen a folyót a növényről lehetne elnevezni. Végül is van például Yavirnyk-hegy vagy Vynogradovo a szőlő tiszteletére. Magyarul egyébként a név egyszer "Nagyszőlős" -nek hangzott, ami "nagy szőlőskertként" fordul, a férfi megosztotta gondolatait . – Az osztrák-magyar időkben megjelent régi könyvekben dokumentális bizonyíték található arra, hogy a tiszafát nagyon értékes fajtának tartották. A Khust kastélyban állomásozó helyőrség évszázadok óta ezt a fát használta ágyúgolyók készítésére, és a kézművesek íjakat készítettek a katonák számára. Még a koporsók is tiszafából készültek, ez a fa az örök életet és a halhatatlanságot szimbolizálta. Ezért mondta nagyapám mindig, hogy a Tisza egy tiszafáról kapta a nevét. Talán az ősei meséltek neki erről, és így adták át ezt az információt szóban generációról generációra."

Valóban ismert, hogy a tiszafa 180 millió évvel ezelőtt nőtt a Kárpátokban, így valószínű, hogy egyszer Kárpátalján annyi fafaj volt, hogy úgy döntöttek, hogy egy egész folyót "keresztelnek" tiszteletére. Halai Iván nyelvésznek azonban más véleménye van.

"Valamikor a Tisza nem volt olyan kicsi folyó, mint most. Teljes folyású vízi út volt, mint a Dnyeper vagy a Duna. A neve "keskeny szurdok" vagy "vadvíz" lehet. Szavaimat alátámasztja a tározó érdekes leírása a "SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: Az élő Tisza" magyar kiadásában. A Tisza több szinonimáját egyszerre írják le: szőke, vad, zavaros, csomagolt. Mivel őseink pogányok voltak, imádták a folyót, mielőtt elfogadták volna a kereszténységet, emberi tulajdonságokat tulajdonítottak neki, imádták a vizet, sőt áldozatokat is mutattak be. Általában szinte a múlt századig a Tiszát valóban őrült, kiszámíthatatlan, ijesztő folyónak tartották.... És csak az elmúlt száz évben, sajnos, a tározó nagyon sekély lett" - biztosította.

A kárpátaljai helynevek másik kutatója, Valentyn Stetsyuk úgy véli, hogy a Tisza név "tiszta vizet" jelent.

"Véleményem szerint a név vagy a bolgár "tasa" szóból származhat, ami "tiszta"-t jelent, vagy a magyar "tiszta" szóból, amelynek ugyanaz a jelentése. Ismeretes, hogy Kárpátalja sokáig Magyarország része volt, így a hidronim magyarázatát valószínűleg magyar nyelven kell keresni. Egyébként az ókori dákok Krónikájukban írtak Tiszáról, és olyan szónak nevezték, amely "tiszta" jelentéssel fordítja nyelvünkre.

Nem ismert azonban, hogy ki valójában és mikor nevezte el a folyót, de nagyon régóta ismert a világon, mert a VI. Században Jordan gótikus történész műveiben említette a Kárpátok tározóját. A Tiszát nagy hajózható folyónak nevezte, és figyelmét arra irányította, hogy megdöbbentette hegyvidéki tisztasága és átláthatósága.

Ezért valószínűleg a Tisza neve még mindig tisztaságát jelentette, ami sajnos ma megfosztja ezt a gyönyörű folyót.

A Tisza szent folyó a kárpátaljaiaknak, ahogy a Gangesz a hinduknak

A Tisyansky-völgy lakói, akik a folyó partján élnek, sok legendát ismernek róla. Sokan közülük csak egy bizonyos helyen léteznek, és nem mindegyiknek van történelmi megerősítése, de mindegyikük érdekes és figyelmet érdemel.

"Tisza évszázadok óta a kárpátaljaiak kenyérkeresője. Nem hiába, hogy az emberek településeket építettek a tározók partján. A folyó öntözte a földet, élelmet biztosított, és lehetővé tette a másokkal való kereskedelmet" – mondja Ivan Demesh, khusti történész. "Ezért nem meglepő, hogy dalok, mesék, legendák születtek a Tiszáról. Az egyik leghíresebb mese a világ teremtésének története. A legenda szerint, amikor Isten megteremtette bolygónkat, látta, milyen szép és nagyon boldog volt. Különösen tetszett neki a hegyekkel való folt, amelyet a Teremtő a Kárpátoknak hívott. De nem volt elég ahhoz, hogy teljes képet kapjunk néhány festői tározóról. Ezért a Mindenható angyalt hívott magához, és arra kérte, hogy készítsen barázdát a folyóhoz, még ökröket és ekét is adott neki. De ezen a gyönyörű erdős területen sok csalán volt, amely megégette az Úr hírnökének lábát, így manővereznie kellett a növény körül. Emiatt az árok, amelybe Isten a Tiszát dobta, meglehetősen kanyargósnak és görbenek bizonyult. Ez a folyó útja a mai napig. Természetesen ez csak egy szép mese, de megmutatja, hogy a Tisza mindig is fontos volt a helyi lakosság számára."

Őseink azonban nemcsak a tározó megjelenését próbálták megmagyarázni a Kárpátokban, hanem azt is, hogy miért olyan zajosak a vizei... Különösen szörnyű árvizek idején...

"Sajnos a Tisza nem csak rafting, nem csak kikapcsolódás, nem csak úszás... Sok gondot okozott a kárpátaljaiaknak és mindazoknak, akik a folyása mentén éltek, különösen árvizek idején. Tiszát nemcsak szerették, hanem féltek is tőle. És kitalált misztikus történetekben keresték a magyarázatot a figyelmeztetéseikre" – hangsúlyozza Ivan úr. "Őseink különösen féltek a fulladástól, ezért megpróbálták félelmeiket társítani velük. Tehát van egy romantikus legenda két szerelmesről - egy gazdag családból származó lányról és egy szegény srácról. A Kárpátokban éltek, az őrületig szerették egymást, de nem lehettek együtt, mert szüleik nem engedték, hogy sorsokat egyesítsenek. Felismerve, hogy az érzések elítéltek, a pár összefogott, és a mélységből a Tiszába ugrott, ami két fiatal életet vett. Amikor a szüleik felfedezték a testüket, sokat sírtak és sírtak. Azonban nem tudták visszaadni a gyerekeket. És a Tisza, amely a hegyvidékiek utolsó menedéke lett, szomorúan zajongott, dúdolt, és összebújt a partok között... És azóta a fiatal pár emlékére minden tavasszal teljes és ijesztő lesz emlékeztetni az embereket erre a tragédiára, és hogy lehetetlen a szeretet útjába állni.

Van azonban egy másik történet a folyóról, amely mind közül a legérdekesebb, és ami megmagyarázza, hogy a kalandorok miért kerestek kincseket Tisyan vizei alatt. És ez a legenda a hunok vezéréről, Atilláról szól, akit a modern magyarság ősének tartanak.

"Atillát igazi történelmi szereplőnek tartják, aki 434-441-ben élt. Sikerült létrehoznia a törzsek hatalmas szövetségét, amely hatalmas és hatalmas területet irányított a Rajnától egészen Kínáig. Azonban senki sem tudja biztosan, hol temették el, és sírja körül sok fikció és mese van. Az a tény, hogy az uralkodókat egyszer nemcsak arany koporsókban küldték egy másik világba, hanem sok aranyat és ékszert is helyeztek oda, amelyeket aztán vadásztak azok, akik nem rendelkeztek ilyen gazdagsággal. Tehát a néphagyomány szerint Atillát valahol a Tisza közelében temették el – hangsúlyozza a történész –, és mielőtt a föld maradványait odaadták volna, testét először ólomkoporsóba, majd ezüstbe, és csak azután aranyba helyezték. Hogy senki ne találhassa meg a sírt, a vezérhez közel álló emberek kiadták a parancsot, hogy zárják el a Tiszát, és engedjék ki a mezőkre. Az áram helyén mély lyukat ástak, koporsót és kincseket helyeztek oda, mindent eltemettek, és visszaadták a folyót eredeti helyére. Annak megakadályozása érdekében, hogy bárki megtudja, hol temették el a vezetőt, először megölték a harcosokat, akik mindannyian különleges megbízásban voltak, majd lőtték gyilkosaikat, majd az íjász hóhérokat. Mindezeket az összeesküvést és könyörtelen kivégzéseket a történet szerint nemcsak így hajtották végre, hanem az egész emberiség biztonsága és javára, mert állítólag, ha valaki ásni Atilla sírját, háborúk és kataklizmák várják a világot, mert szelleme, megszabadulva az utóélettől, új hódításokat akar. Bárhogy is legyen, az ősi vezető kincseit valóban sok generáció kereste, többek között Kárpátalján is."

Mint látható, a Tisza mindig is az emberek kreativitásának forrása volt, és nem csak egy folyó, amely halat és vizet, nyáron hűvösséget és esztétikai élvezetet ad a szépség szemléléséből. Most sajnos messze nem olyan teljes folyású és tiszta, mint régen, de a legtöbb kárpátaljai még mindig szereti, mert évről évre különböző ökoakciókat tartanak a partjai mentén, amikor gondoskodó honfitársak, sőt magyarországi önkéntesek tisztítják a száját a különböző szeméttől. Természetesen szeretném, ha nemcsak az egykori nagyság térne vissza a Tiszába, hanem az a tisztaság is, amelyet Jordan történész dicsért műveiben, és amelyre még nagyapáink és dédapáink is emlékeznek.

Emlékezzünk vissza, hogy korábban írtuk, hogy a fenséges Tisza folyót magasságból mutatták be.

Szeretne lépést tartani a régió és azon túl zajló legújabb eseményekkel? Iratkozzon fel a " Kárpátok hangja" Telegram csatornára , és legyen az első, aki minden nap megkapja a legfrissebb információkat!