Tisza, akinek neve gyakran szerepel a hírekben, állandó tragédiáival vonzza a figyelmet. A hivatalos statisztikák szerint már 22 ukrán halt meg, miközben illegálisan próbált átjutni a Tiszán. Senki sem tudja biztosan megmondani, hogy hány testet vitt el az áram, vagy maradt a turbulens hegyi folyó alján.
A Tiszát egyre inkább "gyilkos folyónak" nevezik, utalva veszélyes természetére, amely már a nagyszabású invázió előtt is ismert volt.
Öt ország és egy ukrán régió folyója
A Tisza a Duna bal és legnagyobb mellékfolyója. Kárpátaljáról származik, Ukrajna területén folyik keresztül, 201 km hosszúságban a teljes 996 km-ből. A folyó több mint száz kilométere Románia és Magyarország határa. Főleg eső és olvadékvíz pótolja, amelynek mintegy fele tavasszal a folyóba esik.
Négy hipotézis a név eredetéről
A tudósok még nem tudtak egyértelmű következtetésre jutni a Tisza folyó nevének eredetéről.
Az első és legvalószínűbb változat a legrégebbi helyi foglalkozáshoz kapcsolódik - fakitermelés és rafting fa a folyón. Az egyik legértékesebb faj a tiszafa volt, amely még mindig nő a Kárpátokban. A tiszafa erősségéről ismert, és azt mondják, hogy a Husztban (a Tisza partján fekvő város) található vár helyőrsége ágyúgolyókat készített belőle.
A második, "szláv" változatot az Etimológiai Helynévszótárban mutatták be Ukrajnában: "Van alapja annak, hogy a Tisza hidronimot a proto-szláv Hisn-/Hesn-'nyomni, szorítani', Ő-/Hais-'olvadni; Olvad; tűnj el."
A harmadik lehetőség a "tista" - "tiszta" magyar szóból származik. Tekintettel arra, hogy Kárpátalja már régóta Ausztria-Magyarország része, és területileg nagyon közel áll a szomszédos államhoz és kultúrájához, ez lehetséges.
A negyedik hipotézis "pogány". A magyar nyelvészetben még több szinonimája van a folyó nevének. Mindegyikük a helyi lakosság pogány múltjához tartozik, amikor szokás volt mindent körülöttünk emberi tulajdonságokat adni. A tiszafát "vadnak, kusza, becsomagoltnak" (és még "szőkenek" is nevezték). Az ősök úgy vélték, hogy ez a vízi út egy nagyon változékony, forró temperamentumú fiatal hölgy. Ugyanez a meghatározás adható azonban bármely hegyi folyónak.
Az ősi folyó legendái
Tisza évszázadok óta szerves része a kárpátaljai életnek. A folklór táplálékának és inspirációjának forrásaként szolgált. Néha naiv, misztikus vagy oktató. Az etnográfusok azt állítják, hogy a folyó létezése során az emberek számos, bizonyos területekre jellemző legendát hoztak létre.
Néhányuk azonban egész Kárpátalján ismert. Például a Tisza isteni eredetének meséje. A legenda szerint a Teremtő, akit lenyűgözött a Kárpátok szépsége, elküldte hírnökét a földre, hogy itt építsen egy folyót. A tetején jobban fog kinézni. De túl sok csalán volt, és az isteni nagykövetnek sok erőfeszítést kellett tennie a égő bokrok körül. Ezért bizonyult olyan kanyargósnak.
Egy másik történet nevezhető "Kárpátaljai Rómeó és Júlia". A telek tipikus, és a világ bármely részén megtalálható. Ez a harcoló klánok fiataljainak szeretete. Miután a házaspár kemény elutasítást kapott a szüleiktől a házasság kilátásában, úgy döntött, hogy egy szikláról ugrik egy tomboló folyóba.
A történet banalitása ellenére regionális motívumokkal rendelkezik. Először is, a folyó hangját a halott szerelmesek rokonainak zokogása magyarázza, ami évszázadokkal később hangzott. Másodszor, történelmi félelem van a Tiszában fuldokló emberektől. A folyó áruló, életmentő hírneve évszázadok óta kíséri a Tiszát.
Atilla kincse
Az egyik legszembetűnőbb és legszokatlanabb legenda a Tiszáról Atilla kincsének története. A legenda szerint a hunok híres vezetője, aki szinte egész Európát irányította, a folyó alján temették el. Amikor Atilla meghalt a mai Magyarország területén (ahogy a történészek megerősítik), testét három koporsóba helyezték: először ólomba, majd ezüstbe és végül aranyba. A folyómedret ideiglenesen leállították, alján temetést szerveztek, ahol sok kincset is elrejtettek. Megölték azokat a munkásokat, akik tudtak erről a titokról, majd megölték a munkások gyilkosait is.
A kincs legendája a mai napig fennmaradt. Mivel ezek az események nagyon régen történtek, az ötödik században, sokkal nehezebbé teszi ezen események valóságának meghatározását, valamint annak megértését, hogy melyik folyóban temették el Atillát. A század elején a világ megvitatta a Duna fenekén talált temetkezés hírét. De ez a hír hamisnak bizonyult.
Atilla sírját soha nem találták meg. A kárpátaljaiak azonban biztosak abban, hogy a Tisza alján temették el. Szerintük ez nyilvánvaló, hiszen a Tisza medrét sokkal könnyebb megállítani, mint a Duna medrét. Emellett a földrajzi adatok is ezt jelzik. Ezért a kincsvadászok nem veszítik el a reményt.
Háromszor úszott át a Tiszán
Shukhevych Roman Shukhevych, az UPA egyik leghíresebb vezetője, háromszor úszott át a Tiszán. Gyakran emlékeztetett erre a cselekedetre, csodának tekintve. Ez 1939 márciusában történt, amikor a Kárpátok Sich egyik vezetője volt. A Husztból való visszavonulás során utasították, hogy szervezzen ellenállási központot Velykyi Bychkivben, amelyet már a magyar csapatok kezdtek ellenőrizni.
Shukhevych, akit a "Pike" hívójel ismert, úgy döntött, hogy sebesült elvtársait a Bychkiv folyó másik partjára szállítja, amely a román csapatok irányítása alatt állt. Úgy döntött, hogy az ellenséges tűz ellenére úszik. Nem tudni, hány harcos tudott márciusban átúszni a hideg Tiszán, de a csoport egy része biztonságos helyre jutott. Miután Shukhevych ott hagyta a sebesülteket, ismét átúszott a Tiszán.
Célja az ellenállás szervezésének folytatása volt, de a kísérlet sikertelen volt - a másik parton a magyarok letartóztatták. Hogyan jutott ki, rejtély marad. Úgy tűnik, hogy Lvivből származó zsidóként mutatkozott be, és szabadon engedték. Azonban, ha egyszer szabad, a "Pike" néhány nap múlva harmadik alkalommal tudott úszni a sajátjába. A helyiek csodának nevezték, és sokáig nem tudtak hinni a rekordjában.
Miért vesz el a folyó annyi életet?
A mai tragédiák leginkább a folyó kiszámíthatatlanságához kapcsolódnak. Az ukrán határőrök azt mondják, hogy nekik és román kollégáiknak is el kell kapniuk a bátor férfiak holttestét, akik félnek a hadseregtől , de nem halnak meg egy hegyi folyóban.
A munkácsi határőrség szóvivője, Lesya Fedorova hangsúlyozza: a Tiszán egyáltalán nincsenek többé-kevésbé biztonságos területek. Mindenütt megfulladhat.
"Ez egy hegyi folyó, önmagában veszélyes - gyors áramlata van, ebben az évszakban a víz hideg" - jegyzi meg beszélgetőpartnerünk. "A legtöbb esetben tele van esővel, ami bőségesebb a hegyekben. Ezek a vizek mossák a folyó alját, húzzák a rizómákat és a farönköket – sok ilyen elem van benne. A vízzel még nem mosott kövek is a folyóba esnek. De a kövek mind veszélyesek a vízben – élesek, lekerekítettebbek és simábbak.
Valahol a Tiszát elkerítették, amin nem olyan könnyű átmászni. Egyes helyeken, mondják, lehetetlen úszni rajta. Bár a szélesség nem különösebben ijesztő – 30-60 m. Talán ez reményt ad a jogsértőknek, hogy képesek lesznek legyőzni.
Olvassa el még: Perechyn határ és sakura mánia: Kárpátalja egyik városa "meglepetéssel öl" ebben az időszakban (FOTÓK)
Iratkozzon fel Telegram csatornánkra , hogy elsőként olvassa el a híreket