Ha valaki úgy gondolja, hogy azok, akik nem voltak a frontvonalban, a TCC-ben szolgálnak, csak kérdezzen a történetükről.
Ma elmondjuk Szerhijről a "Goga" hívójellel .
"Sok Zeusz és szkíta volt, és én vagyok az egyetlen ilyen - Goga" - viccelődik a harcos.
Miért Goga? Régebben imádtam a "Moszkva nem hisz a könnyekben" című filmet...
A polgári életben vasúti munkás volt. De jött a nagy háború.
"A nővérem a kijevi régióban élt, és amikor láttam, mit csinálnak... Sajnálom – nehéz megszólalnom. A nővéremnek és a fiamnak nem volt ideje elmenni. Nagyon nehéz volt számukra a megszállás alatt. Nem lehettem otthon, meg akartam javítani, mindent megváltoztatni. Elmentem a TCC-be. Amikor megkérdezték, hogy akarok-e szolgálni. Azt válaszoltam, hogy egyszerűen nincs más választásom."
Szerhij bekerült a 65. különálló gépesített brigádba. Megtanulta, hogy egy harci jármű parancsnoka legyen.
Először a fehérorosz határ közelében szolgáltak. Ezután a Zaporizhzhya iránya Huliaipol közelében.
"Megdöbbentett az a pusztítás, amit ez az »orosz világ« hoz. Falvak voltak. ahol gyakorlatilag nincsenek élő emberek. Halott állatállomány, sok legyek, kóbor kutyák és macskák. Sok a pusztítás. Békés falvak, az emberek maguknak éltek. És akkor jöttek..."
Ott Serhiy "Goga" először megsebesült. "Aknavető ágyúzás volt, befutottam az óvóhelyre, és láttam egy fickót, aki sebesült lábbal feküdt. Elhúztam a menedékbe. És érzem, hogy valami végigfut a gerincemen. A srácok levetkőztettek, és egy repesz seb volt rajtam."
"2023 nyarán más irányba mozdultunk el. Aztán elszakította a térdízület szalagjait. Azt hittem, hogy normális rándulás. Körülbelül egy hónapig jártam így, és amikor rájöttem, hogy valami nincs rendben, orvoshoz fordultam. A vizsgálat a térdízületek kopását is feltárta. Súlyos kopás. Most a munkácsi RTCC-ben és SP-ben szolgálok."
"Ami engem itt a csendes Munkácson lenyűgöz, az az emberek hozzáállása a katonasághoz. Valahogy megváltozott ahhoz képest, ami 2022-ben volt. Valamilyen oknál fogva néhányan félnek a katonaságtól, mások nem értik. Sokgyermekes srácok, 58 évesek és olyanok, akiknek más jogi okuk volt arra, hogy ne lépjenek be a hadseregbe, de kiálltak Ukrajna mellett, velem szolgáltak. És itt néha úgy tűnik, hogy néhány ember kényelmes környezetében akar maradni, mintha héjban lenne, de nem akarnak gondolkodni arról, hogy mi történik. És nagyon fáj. Ilyen nehéz körülmények között, a mocsárban, ellenséges tűz alatt a srácok itt védik az országot és minket. Cserére van szükségük. Pihenniük kell. És itt nem mindenki érti. És ez meghökkent és bánt engem."
"Mindenki fél. De meg kell értened azokat a srácokat, akik a frontvonalban vannak – ők is félnek, de harcolnak. És civilek is voltak."
Mielőtt egyik pozícióból a másikba költözött, mindig megkérdezte a srácokat: "Ki van velem? Együtt fogunk állást foglalni." Csak azokat vittem magammal, akik akartak. Néhányan elmentek, mások látták, és a következő alkalommal ők is elmentek. Egy nap egy srác egy másik egységből megkérdezte, hogy támadás esetén hová fogunk visszavonulni? Azt válaszoltam: "Nem fogunk visszavonulni! Jól be vagyunk ásva. És a visszavonulás garantált halál. Harcolni fogunk ." Hangsúlyozta a fiúknak, hogy a félelem ellen folyamatosan küzdeni kell. És amikor egy ellenséges támadó csoport jött a pozíciónkba, egyikünk sem vonult vissza. Készen álltunk. Árokharc volt. Kiütöttük őket. Csak egy sebünk van. És az ellenség kénytelen volt visszavonulni. És mi megálltuk a helyünket!"
A történetet megosztotta a Kárpátaljai OTCC és SP Public Relations Service
Olvassa el még: Több százezer értékű elit mag került a kárpátaljai szokások raktárába: ismert ok (FOTÓK)